Az ingatlanadó Európa legtöbb országában létezik. Sehol sem rajonganak érte, de Kelet-Európában határozottan tiltakoznak ellene.

Az ingatlanra kivetett adó a szakértők szerint különösen alkalmas a társadalmilag igazságos közteherviselés előmozdítására - persze a megfelelő jövedelemviszonyok mellett. Nyugat-Európában ezért bevált az alkalmazása. Európában mindössze négy helyen nem alkalmazzák: Belgiumban, Monacóban, Horvátországban és Máltán. Svédországban az elmúlt hónapokban törölték el. Nem meglepő, hogy a tagállamok hatáskörében maradó adópolitika miatt az Európai Unióban eltérőek a feltételek.

Az európai ingatlanadókulcs általában az ingatlan értékének 0,2-2 százaléka között ingadozik, de lineáris és sávosan progresszív adótáblára egyaránt van példa. Németországban az ingatlan értékének 1,5 százalékát teszi ki az adó. Ausztriában 60 négyzetméterig 100 eurót (25 ezer forint), száz négyzetméterig 150 eurót (38 ezer forint), afölött pedig 200 eurót (51 ezer forint) kell fizetnie a tulajdonosnak. Az Egyesült Királyságban nemrég az üzlethelyiségekre és az irodai célú ingatlanokra korlátozták az ingatlanadót. Hollandiában két részből áll az önkormányzatok által beszedett ingatlanadó. Az egyik részt a tulajdonos fizeti, a másikat az ingatlanban élő személy állja. Nemrég vitákat váltott ki, hogy néhány városban a tíz százalékot is meghaladó mértékben nőttek a bérlőkre jutó terhek. A parlament ezért olyan törvényt fogadott el, melynek értelmében az adóemelés nem haladhatja meg a mindenkori infláció mértékét.

Spanyolországban ötven-százezer forintnyi eurót kell évente adózni az ingatlan után. Portugáliában vidéken az ingatlan értékének 0,8 százalékát, míg városi lakás esetén 1,3 százalékát elérő adót várnak az állami kincstárba. Finnországban éves ingatlanadót kell fizetnie azoknak, akik az adott év kezdetén az ingatlan tulajdonosai voltak. Az adó mértéke az ingatlan értékétől függ: 0,3 és 1 százalék között változik az értékhez viszonyított nagysága, s az önkormányzatokat gazdagítja ez az adónem.

A legrosszabbul a dánok járnak: egyszázalékos adót ("Ejenfomsskat") kell fizetni az államnak, de további 0,5-2 százalék jár az önkormányzatnak, és még egy százalék a megyének ugyanazon ingatlan után.

Fontos azonban tudni, hogy Nyugaton az emberek vagyonának nagyobb hányada van ingóságokban, részvényekben, biztosításokban, s a népesség jelentős része nem saját tulajdonú lakásban, hanem bérelt ingatlanban lakik. Németországban 43, Hollandiában 52, Ausztriában 56 százalék a tulajdonosok által lakott otthonok aránya. Hazánkban ez a szám meghaladja a 90 százalékot. Nyugaton a biztos anyagi háttérrel rendelkező tömegek kényelmesen dönthetnek arról, hogy ingatlant vásárolnak-e, vagy lakást bérelnek. Nyugaton természetes a vagyonadó, míg Kelet-Európában a kommunizmus évtizedei elszegényítették az embereket. Ezért vált ki tiltakozást az ingatlanadó ötlete.

A cseheknél, lengyeleknél és szlovákoknál is bevezették már az ingatlanadót. Lengyelországban minden lakóingatlan után adót kell fizetni, ez 0,65 zloty/négyzetméter (44 forint) évente. Egy 100 négyzetméteres lakás után tehát mindössze 4400 forintnyi összeg jár az államnak. A lakásméret utáni adó nincs kapcsolatban az ingatlan értékével. Csehországban és Szlovákiában három kategóriát (városi, megyei, falusi) állítottak fel az ingatlanok értékének meghatározására, és ezek alapján határozzák meg az adót.

Az ingatlanadó tehát bevett módszere az európai adópolitikának. A befolyó pénzből pedig az államot működtetik, és nem a költségvetési hiány lyukait tömik be.