Az öröklés fogalma sokunk számára természetszerűleg összekapcsolódik egy sajátos vagyonszerzési lehetőséggel, amely akár érdemi kihatással is lehet addigi életszínvonalunkra. Sajnos, ez az általános vélekedés a gyakorlatban egyre inkább megdőlni látszik, hiszen a hagyatéki eljárás során mind gyakrabban derül ki, hogy az örökhagyó a lakáshitelével, személyi kölcsöneivel vagy éppen hitelkártya tartozásával olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely a megörökölhető vagyon értékét is meghaladja.

A tisztánlátás érdekében érdemes tehát leszögezni, hogy egy esetleges öröklés esetén nem csak a hagyatéki eljárás költségeit és a hagyaték megszerzésével együtt járó költségeket, de az örökhagyó által felhalmozott tartozásokat is mi leszünk kénytelenek megfizetni. Jogi értelemben a hagyaték részét képezi ugyanis az örökhagyó aktív vagyonán, azaz ingóságain, pénzeszközein és ingatlanain kívül az úgynevezett passzív vagyona is, tehát mindazok az adósságok és egyéb kötelezettségek, amelyeket még az életében felhalmozott.

Az adósságok megöröklését a jog természetesen csak bizonyos ésszerű korlátok között engedi meg, és lehetőséget ad ezek meghatározott feltétekkel történő elkerülésére is. Legfontosabb szabály, hogy a hitelezők kielégítésére csak az a vagyonmennyiség szolgálhat, amelyet hagyatékként megszereztünk. Főszabály szerint tehát a hagyatéki tartozásokért csak a hagyaték tárgyaival és azok esetleges hasznaival felelünk. Abban az esetben persze, ha a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai még (vagy már) nincsenek a birtokunkban, akkor a tartozásokért a saját vagyonunkkal is felelnünk kell, de ugyancsak az örökségünk értékének az erejéig.

A fenti felelősségi szabály a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben a megörökölt adósságok értéke meghaladná a hagyaték értékét (pl. 2 millió forint értékű hagyatékot egy 3 millió forintos adósság terhel), úgy a hitelezői tartozásokért csak a hagyaték erejéig tartozunk majd helytállni, és a fennmaradó (példánknál maradva 1 millió forint) tartozást már nem leszünk kötelesek megtéríteni.

A banki hitelekkel kapcsolatban gyakran derül ki, hogy az örökhagyó azokat az élete során nem fizette vissza rendesen, és ezért vele szemben jogerős ítélet is született. Ilyen esetben érdemes felkészülnünk arra, hogy a végrehajtási eljárást velünk, mint örökösökkel szemben fogják megindítani, a végrehajtó persze ez esetben is csak azokat a vagyontárgyakat foglalhatja majd le, amelyek a hagyatékhoz tartoztak. Némileg más a helyzet, ha a hitelügyletben kezes is szerepelt. Kezesi fedezet esetében ugyanis a bank az adós halála után elsősorban a kezestől fogja a hitel összegét követelni, aki azonban a teljesítést követően tőlünk követelheti az általa megfizetett összeg megtérítését.

Mint látható, egy tartozás megöröklése önmagában is számos kellemetlenséggel járhat, ennél is nagyobb bosszúságot okozhatnak azonban azok az adósságok, amelyek esetleg csak a hagyatéki tárgyalást követően kerülnek napvilágra. Gyakran fordul elő ugyanis, hogy egyes hitelezők csak évekkel később jelentkeznek a követeléseikkel, amikor a megörökölt vagyontárgyak már nincsenek meg, azokat értékesítettük vagy egyéb módon hasznosítottuk. Ilyen esetben kénytelenek leszünk ezeket a később bejelentett tartozásokat a saját vagyonunkból kifizetni, persze – a főszabályt követve – csak a megörökölt vagyon értékének az erejéig.

Fenti kellemetlenségek elkerülése érdekében érdemes még a hagyatéki eljárás során felkutatni az összes lehetséges hitelezőt. E célból akár az eljáró közjegyző segítségét is igénybe vehetjük, aki kérésünkre felhívást bocsát ki a hagyatéki hitelezők felé, hogy az elhunyttal szembeni követeléseiket jelentsék be nála. Ugyancsak célszerű tisztázni, hogy az örökhagyó az egyes bankhitelei tekintetében rendelkezett-e hitelfedezeti biztosítással. Ilyen biztosítás esetében ugyanis a biztosító – a biztosítási összeg erejéig – kiegyenlíti a bankkal szemben fennálló hiteltartozást, és így az adósság már nem fog átszállni ránk.

Érdemes végezetül említést tenni két olyan jogi lehetőségről, amelyekkel kizárhatjuk a nem kívánt adósságok megöröklését. Egyik ilyen lehetőség az öröklésről való lemondás, amely valójában egy írásbeli szerződést jelent, melyet az örökhagyóval tudunk még az élete során megkötni. E szerződéssel előre kizárhatjuk jövőbeli öröklésünket, és így a felhalmozott adósságokért sem kell majd helytállnunk az örökhagyó halála után. A lemondás mellett másik járható út lehet az örökség visszautasítása is, amely a lemondáshoz képest egy egyoldalú nyilatkozat, amit az örökhagyó halálát követően – azaz már a felhalmozott adósságok ismeretében – tudunk akár szóban is megtenni, kizárva ezzel az adóságokkal terhelt hagyaték átvételének a kötelezettségét.

Forrás: http://www.lakaskultura.hu/index.php?apps=cikk&cikk=35690